2 - Brokeback Mountain

A

mi ezt az egész blogosdid végül is elindította, az a Túl a barátságon című film. Egy döbbenet. Döbbenet, hogy az utolsó képkockáig tele van érzelemmel. És még azon túl is túlcsorog. Ezzel szemben nem csöpögős, mert a történetéből és a korból adódóan a dráma nem engedi elbillenni. De mindkét oldalról mélyek az érzések.

Az meg főleg érdekel, hogy színészi oldalról hogyan fogták meg. Vagyis az embert, aki játszotta a szerepet milyen érzések ölelték körül a felkészülés és a forgatás alatt. Ez már a Salvador Dali-ról szóló Little Ashes-ben is érdekelt. Persze-persze, azért színész, hogy eljátssza. De mégis. Azért mindenkinek vannak érzései, érzelmei, amit nem lehet minden esetben félretenni.

Amiben vitatkozom az egyik kolléganőmmel, az az, hogy nem tudom rávenni, nézze meg. Mert hát mindkettőben szerelmi jelenet van. Igaz. Férfiak közt. Igaz. És az is igaz, hogy míg ő két férfit lát, addig én két embert. Két mély érzésű, önmagával, a társadalommal, a környezetével megküzdő embert. És érdekes, de a két nő közötti szerelem képi megjelenítését miért fogadják el könnyebben?

És itt kezdődnek a problémáim, hogy nem úgy működöm, mint az átlag. Elfogadó vagyok. Az esetek nagy többségében nem az alapján ítélem meg az embereket, hogy mik, hogy néznek ki, milyen etnikumúak, identitásúak, vallásúak, stb., hanem, hogy kik is ők valójában. Persze néha én is tudok antiszociális lenni. De miért nem lehet az embert látni? Miért nem fogadjuk el a másságot? És nem csak szexuális értelemben.

Soma jegyzete meg egyik előadásán, hogy nem nők és férfiak vagyunk, hanem csak nő és férfi kezdemények. (Kivéve a sikeres kisebbség, akiknek már sikerült felnőnie a feladathoz.) Viszont kérdem én: miért kell nőnek és férfinak lenni, ha nem nőttünk fel az embernek levés feladatához? Miért kényszerítődünk bele környezetileg, társadalmilag kapcsolatokba, amikor saját magunkkal sem tudunk néha együtt élni? Miért bűn szinglinek lenni? És miért nem az olyan kapcsolatban élni, gyereket nevelni, ahol mérgezik, bántják egymást az emberek? Persze, mert nem engedi meg a mai társadalom. De miért nem? És főként miért várjuk el, hogy ott fent tegyenek értünk valamit, ha mi magunk nem tesszük meg saját magunkért?

Nem értem. És még nagyon sok mindent nem értek. Például nem értem a háborúkat. A vallási háborúkat meg pláne. (A vallási különbségeket sem.) A háború alatt „még pluszban kihúzzuk a gyufát” hozzáállásról meg ne is beszéljünk…

Komolyan nagy „meg nem értő” vagyok. Tud nekem valaki magyarázattal szolgálni?