N |
em vagyok nagy naplóíró. Nem emlékszem, általános iskolában éreztem-e késztetést ez irányban. Viszont a középiskola utolsó évében vettem egy szép naplót. Lelkesen el is kezdtem írni. Egy ideig rendszeresen követtem is életem eseményeit. Aztán az utolsó pár évben már csak szilveszterkor vetettem papírra gondolataimat. Most már azt sem.
Arra jöttem rá, hogy nem velem van a baj, és nem a gondolataim szálltak el a széllel, csak arról van szó, hogy fel tudom dolgozni magamban. Úgy gondolom, az ír rendszeresen naplót, aki nem tudja feldolgozni, másnak elmondani, mással megbeszélni az őt ért környezeti hatásokat. És mivel valahogy mindenkinek ki kell adnia magából, ezért ír naplót.
Most mégis itt vagyok.
Ez nem azt jelenti, hogy gondok vannak az önelrendezéssel, hanem csak azt, hogy olyan gondolatok kergetik egymást a fejemben, amiket magam nem tudok megfejteni. Hátha így közösen sikerül. Vagy más látásmódot kapok én, és kapnak az események.
A másik indíttatás a Szex és New York Carrie-je. Olyan jó bulinak tűnik, amikor a sorozatban folyamatosan pötyögi a gépét, mondja a gondolatait, és még ez nyomtatva meg is jelenik. J Nyomtatásra kimondottan nem vágyom. De a megjelenésre kicsit igen. Vajon az én gondolataim milyen hatást váltanak ki másokból? És vajon ezt ők ki is merik mondani? Vállaljuk a véleményünket? Akár csak magunknak?
Alapból a megjelenéssel már csak azért sincs ellenérzésem, mert a kedvenc zenekarom (Empty Pubs) honlapján megjelennek a koncert krónikáim. Igaz azok is ritkán, mert a fiúk nem jönnek sűrűn Budapestre. (Ezennel az illetékesek ezt vegyék felhívásnak!)
Rendszerességet nem ígérek. Nem vagyok egy nagyon rendszeres egyén. Persze a társadalmi elvárás szerinti dolgokat, tevékenységeket rendszeresen végzem, mint munkába-járás, számla-befizetés, stb., de egyébként… Nekem már egy virág életben tartás miatt szükséges rendszeres locsolása is kihívás. Érdekes, anno a cicáim ellátása nem okozott gondot. Igaz Őkirályi Felségeik jelezték is, a kiszolgálásuk esetleges elakadását.
Na, majd meglátjuk!
Hmmm, ma délután - mikor megkaptam a linket az újdonsült blogról - finoman kaptam egy célzást, hogy írjak ám megjegyzést is a bloghoz:-)Jó, nem bánom, írok....De először is tisztázzuk: Te, Márti mi van abban a középiskolai naplóban?!?:-) Remélem rólam, öreg cimboranődről, csak szépeket és jókat írtál:-)
VálaszTörlésJó blogolást, figyelni fogok Rád!:-)
E
:-)
VálaszTörlésNa és végül a szerzőnek is sikerül megjegyzést írnia...
Szóval, őszintén szólva nem emléXem. De valami rémlik, hogy már akkor is volt néha egy-két világmegváltó gondolatom. Az biztos, semmi kompromittáló nincs benne. :-)
Majd elolvassuk egy üveg jófajta nedü mellett...