Üdvözlet az oldalon!

Üdvözlet az oldalon! - Welcome to the site! - Willkommen auf der Website! - Vitajte na stránkach! - Bine ati venit pe site-ul! - Добродошли на сајт! - Velkommen til webstedet! - Bienvenido a la página! - Добро пожаловать на сайт! - Bem vindo ao site! -

írjatok

Ha még nem ismerjük egymást, kérlek írj :-) * If you still do not know each other, please write to me :-) * Wenn Sie noch nicht kennen einander, schreiben Sie bitte an mich :-) * Pokiaľ si stále neviete navzájom, prosím, napíšte mi :-) * Dacă încă nu ştiu reciproc, vă rugăm să scrieţi la mine :-) * Ако и даље не знају једни друге, молимо вас пишите на мене :-) * Hvis du stadig ikke kender hinanden, så skriv til mig :-) * Si todavía no se conocen entre sí, por favor escribir a mí :-) * Если вы еще не знакомы друг с другом, пожалуйста, напишите мне :-) * Se você não se conhecem, por favor escreva :-) *











2010. október 25., hétfő

III-as számú szerzői megjegyzés

Most kaptam a hírt:

Október 25-én, hétfőn az m1 Nappali című műsorában (délelőtt 10 és 11 között) élőben bemutatkozik az Empty Pubs zenekar: lesz zene és riport is!  Aki teheti, nézze egyenes adásban, aki nem, lázasan keresse a csatorna honlapján a műsor videói között! (http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/Nappali.aspx) Amint megvan, persze direktben is megadják a Fiúk az elérhetőséget a honlapunkon is, naná...
Nézzetek, ámuljatok, örüljetek... :)

Én a magam részéről örülök!!! És nagyon kíváncsi vagyok!!! J

Ahtram

6 - Julie & Julia

E
lköltöztem. Már egy hete. Még nem teljesen, hivatalosan, de megtörtént. Tesóm munkahelyén elég sűrű a következő néhány hét, így jobbnak láttuk a különválást. Végül is ugyebár van hova, és mindig csak halasztgattam. Egy 15 éves együttlevést nem lehet csak úgy felrúgni, kérem! Idő kell.
Persze, magunkhoz híven nem is tudunk elválni rendesen. A táncórái utáni nálam-alvása, az esti időjárás-jelentő beszélgetések megmaradnak. Ja, és ma is jön. Felcsábítottam. Nem volt nehéz.
Az utóbbi időben már egyébként is sok időt töltök fent, így annyira nem fura. A sok szabadidő (amit nem utazással töltök), kicsit igen, de nem unatkozom. A folyamatos küzdelem a padlón összegyűlő hajszálakkal azért elkeserít. Csak egyszer jutnék hozzá egy robot-porszívóhoz! Nem adnám el semmiért!
Egyébként is kézimunka szezon van! Ki is használom az időt rendesen. A szezon végére, ha nem is sikerül meghorgolni a tavaly elkezdett ágyterítőt, de legalább már rendes kinézete lehet. Csak elég film kell hozzá, ha már tv-m nincs. Ja, és ügyelni kell, hogy ne feliratos legyen. Mert a kettő együtt nem megy. Vagy felirat, vagy minta.
Így esett, hogy tegnap megnéztem a Julie & Julia című filmet. - Bocsi tesóm, majd veled is, persze! - Aranyos. Meril Streep játssza benne Julia Child-ot. (Hogy lehet valakit „gyerek”-nek hívni? Amerikaiak!) Anno olvastam, hogy Meril egyébként nem is tud főzni, de a film kedvéért mindent. Mondjuk annyira nem is feltűnő sem az, hogy nem tudott, sem az, hogy tanult. J A játékkal viszont semmi gond. Na, azt hiszem, hétfőn feltúrom a netet, hátha meg lehet szerezni az eredeti Julia Child könyvet. És akkor két legyet ütök egy csapásra: adunk az angol tanulásnak egy kis lendületet, a főzés meg a másik élvezet. (Főleg, ha sikerül, és nem úgy járok, mint a múltkor, amikor is két nap konyhai bénázás után úgy döntöttem, gyalog jövök haza a Nemzeti Színháztól. 6,1 km 1 óra 40 perc alatt. És legalább nem hajítottam ki a tepsimet a csukott ablakon.)
Ezen felbuzdulva ma kicsit másképp csináltam meg a sütőtökkrém-levest. Eredetileg a tököt szoktam puhára főzni, turmix, tejszín, só, bors és kész. Most viszont ott újítottam, hogy a tököt tegnap megsütöttem, ma reggel meg kikapartam a héjából. Igen ám, de akkor most hogy is legyünk a folyadékkal? Mert a turmixolás fázisa kimarad (pedig a botmixert is elővettem). Végül is azt hiszem jól sikerült megoldani: kellett egy kis víz, hogy lazítsa a pépet, de a tejszín adja a lényeget.
Már csak a nokedlit kell jól összehozni. Csak annyi „bajom” van vele, hogy gyakorlatlan vagyok, és kész. Ez tesóm privilégiuma. Igaz, már csináltam távfelügyelettel, és jó is lett, de most szakítok a hagyományokkal, és megpróbálom csak úgy szemre (a mérőkancsóm épp foglalt), elvégre anyukám rendszeresen úgy főz. Csak ragadt rám valami!
Egyébként régóta főzök, és ha csak nagyon nagy bakit nem követek el – azt is szerencsére ritkán - , még jól is. A bakik nagyobb része a nem jó receptleírásból szokott adódni. De ezt meg orvosoljuk, post-it a recepthez a módosításokról. Szóval a főzési zavaraim inkább abból adódnak, hogy a hagyományos magyar konyhát nem szoktam készíteni. Nővérem (=tesóm) jó pár évvel ezelőtt kért meg, hogy főzzek paprikás krumplit. Mondtam, ha elmondja, hogy kell, megcsinálom. Elmondta, meg lett, jó lett. Munkamegosztottunk az elején: ő csinálta a hagyományost, én a különlegest vagy pepecselőst. Azóta persze „átlátogatunk a másik térfelére”, de nekem a hagyományost kérdezgetnem kell. J De csak kérdezve tanul a gyerek, na!
Emlékszem a levesek voltak sokáig a főzés ismeretlen-bonyolult-kínai részei. Aztán tettem egy nagy felfedezést, hogy két fajta az alapszitu: 1. kevés olajon párolni, majd felönteni vízzel, ízesítők, és hagyni magára; 2. vízzel együtt mindent odatenni egyszerre. Ja, és a krémlevesek. Na az az első pillanattól nem volt kínai! Asszem, akkortól kezdtem nem félni a levesektől.

Nem kell megijedni, nem szándékozom gasztro-blogot írni. Olyat nagyon sokan csinálnak, és annyira nem is vagyok nagy szakács… De néha megosztom bakijaim és sikereim történetét.

Na megyek, kipróbálom a múltkor beszerzett tésztafőző betétemet….

2010. október 13., szerda

5 - Micsoda világban élünk!

H
azafelé egy érdekes jelenetnek voltam szemtanúja. A szitu a szokásos, az elhangzott mondatrész kevésbé.
Történt ugyanis, hogy egy anyuka sétált két gyermekével. A kislány vele ment, a kisebb fiúcska a műanyag motorján „száguldva” kanyarodott be előttük. Anyuka beérve a következőt mondta: „Nem megmondtam, ne szaladj előre, hogy ne lássalak, mert ellophatnak!”
Ez azért nem semmi! Az én koromban arra figyelmeztettek, azért ne rohanjak előre, főként az úton át, nehogy elüssön az autó. Gondolom az 1600-1700-as években a futó lovakkal való találkozásra intették az anyák csemetéiket. A XXI. században meg az ellopás lehetősége a mumus. És végül is igaza is van, de ez nagyon durva!
És az egyes autók már nem golyóállóak, hanem bomba-biztosak. Hol van a régi biztonság? Kérem vissza a golyóálló autókat, és főként a lovakat!!!

2010. október 12., kedd

4 - Moulin Rose

S
zombaton Orsi elcipelt egy koncertre. Na ez azért nem teljesen igaz, mert 1. ha ténylegesen cipelt, abba beledöglik, vagy legalább is sérvet kap; 2. mivel az ellenállási mozgalmat nem rólam nevezték el, így annyira nem kellett kényszeríteni. Szóval koncertre mentünk.

Már maga a nap is jól kezdődött. Reggel tesómmal lecsaptunk a gödöllői piacra, és újabb szokásunk szerint egy hadsereg ellátására szolgáló alapanyag mennyiséggel távoztunk. A hab a tortán, hogy a társasházban nincs lift, de a 3. emelet a cél. JDélután menekülteket megszégyenítő stílusban indultam a városba. Jó ez a kétlakiság. Az állandó cipeléseim miatt néznek teljesen abnormálisnak. A szép az egészben, hogy pályafelújítás volt a HÉV-vonalon, így busszal kezdünk. Milyen szép is felszállni rá pakkal, meg szatyorban levessel… hmmmm…. Persze az első megállónál a kézi-szekér első dolga felborulni. Persze, hogy abban meg egy üveg házi tej van. Még jó, hogy nem egy könnyen törős fajta.

Na, szóval elérem a székes fővárost. Orsival randi az Őrsön. Magamhoz méltón, úgy megy el mellettem, hogy fel sem tűnik. Így jár az, aki nem csapkodja a sofőrt, hogy igyekezzen!
Apropó Orsi. Megkaptam a letolást, hogy a múltkor a kolléganőmként emlegettem. Pedig az. Igaz több is annál. Ha használnám magam vonatkozásában a „barátnő” kifejezést, akkor ő az lenne. Így most fogalom-zavarom van. A „cimboranőre” lecsapott Era a múltkor, a „haver” sem szerepel a szótáramban (olyan sekélyes, és korban sem megfelelő), és a „barinő” meg nem a mi világunk. Erre majd ki kell találni valami jó szót. (Az esetleges ötleteket előre is köszönöm.) – Megnyugtatásul szombaton tisztáztuk is a helyzetet.

Belandoltunk lakáskámba. Vacsi és kávé közben, beszélgetés mellett készülődni kéne. Olyan fél 9 körül, az asztalnál sminkelve Orsi felteszi a kérdés, hogy nem késünk el a 9-es koncertről? Ja, ha ebben a stílusban folytatjuk a vakolást, akkor persze, hogy el! Nosza akkor talpra, és vegyük célba a villamost. Persze ha jön. Naná, hogy igen. Sőt, mint azt régóta tudjuk, hasznos a futás. Főleg, ha kb. negyed óra múlva jön a következő. J A „Te tudod, merre kell pontosan menni” kérdést fel sem teszem. Tudom, felesleges. A rend kedvéért a villamos-megállóban lévő térképen még betájolom magam, és irány a Klauzál tér.

9 után pár perccel becsekkolunk. Előzenekar a színpadon. De jó! Mondtam, nem maradunk le semmiről. A lényeg a Moulin Rose. A zenekar basszgitárosa Orsi angol-tanbácsija, nem mellesleg közös kolléganőnk, Polly férje. A banda kb. 1 órás lemezbemutatót tart. Minden szám közben csápolnak, utána sikongatnak a rajongók. Megmondom őszintén, jók! Tényleg.
Itt kell elnézést kérnem a fiúktól, hogy még nem tudok róluk EP koncert-krónika stílusban írni, de ahhoz több koncertes ismeret szükségeltetik részemről. J (Tudom, most fogalmaztam meg magamnak a feladatot, azaz koncertre kell járni.)

Milyen stílust játszanak? Természetesen rock. Az utolsó szám heavy metal volt. A bajaim itt kezdődnek. Mi a különbség a rock és a metal között? Orsi kioktat, hogy a heavy nem annyira dallamos. És segítségként a Metallica – minő véletlen – azt játszik. Kérdem én, a Metallica nem dallamos? Akkor a „Nothing else matters” milyen, ha nem dallamos? Igaz az én olvasatomban két fajta zene létezik: a jó és a „na, ne, ez mi?” kategória. A jó zene sok stílust ölel fel, és vannak fokozatai (pl. „jó, de nincs most hozzá hangulatom”, „na ezt bárhol, bármikor”, stb…). Ezért nem ismerem az újfajta irányzatokat sem, mert az az infó, amire nincs szükségem.
Viszont, amit megtanultam, hogy a dobosok mit is hallanak a fejhallgatóban: a metronómot. Gyanítottam valami ilyesmit. De abban a fejhallgatóban azt is hallja, hogy játszik saját maga és a többiek? Mert végül is neki sem ártana tudnia…

A koncert után ballagunk hazafelé. Villamost váltunk a Blahán. De régen is futottunk villamos után! J Hazaérve konstatáljuk, nem vagyunk álmosak. Előkerül a pezsgő. Csak ez volt otthon. És művelt alkoholista módjára kortyolgatunk belőle. Néhányszor hisztizek Orsi japán-turista stílusa miatt: ha neki kell magáról fénykép, miért az én szemembe villan a vaku? Az alkohol megteszi a hatását, és elálmosodva az ágy fel baktatunk.

Másnap reggel az ébredés és a bőséges reggeli után pályára állítom Orsit, hogy hazamenjen. Csak tudnám, a pesti lányokat miért kell navigálni Pesten? Pakolok még kicsit, és küzdelmet folytatok a lehullott hajszálakkal. Az OK, hogy a hajhullás csak a padló állítja meg, de az nem lehet a szomszéd padlója? J Ha már megígértem tesómnak, felkeresem kedvenc felnőtt-legós áruházamat. Mondom, csak felkerestem, mert a kívánság-listáról nem sok minden fogyott. Hazaérve gondoltam megírom élményeimet. El is kezdtem annak rendje-módja szerint. Vele párhuzamosan egy vámpíros tárgykeresőt is. Ez utóbbi győzött, mert végig kellett rajta mennem, nem bírtam ki. Fél 10 körül meg már nincs ihlet… csak két NCIS zuhanyzással megszakítva, és aztán vár az ágy meg a másnapi munka…


Utóiratok Orsinak:
PS.1.: ezt megbeszéltük ugyan, de legyen itt is nyoma – Jut eszembe, a reggeli ivás nincs korán, ha hajnali fél 2 tájban pezsgőzés után fekszel le. J
PS.2.: Ne tessék a szerzőt zaklatni! Ha ígéretet tesz az írásra, azt meg is valósítja, csak tessék türelemmel kivárni. J Mint azt az EP 1. cikkben jeleztem, az ihlet nem jön csak úgy. Tudod, hogy engem a vámpírok minden formában eltérítenek (lásd. EP 2. cikk). Most éppen kézen fogták a tárgykereső játékot, és közös erővel csaptak le. J

Utóirat Mindenkinek:
Álljon itt a zenekar Chras into me c. számának hivatalos videója. Kicsit legyen meg a koncert-feeling. J
Az „itt” végül is a „Kedvenc videóim”-ban lett, mert máshogy nem tudtam összehozni. Az élvezeti értékét viszont nem veszíti.

3 - Szüreti szabályok

A

z alábbi szabály-gyűjteményt én is csak kaptam, de megosztom, mert annyira jó! J Más események alkalmával is betartandó szabály a 4-es, 6-os, 8-as, 11-es, 12-es, és a 13-as. Igény esetén az összes többi is. Jó szórakozást!

 

1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azon kívül kettős-látás is kialakulhat. Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.
2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.
3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.
5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azon kívül a saját kezére is rá szokott lépni.
6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.
8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám...), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét...) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.
10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.
11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.
12. Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól, lopóstól.
13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja...

2010. október 8., péntek

II-es számú szerzői megjegyzés

Lassan-lassan kezd kialakulni a formátum.
A kedvenc honlapjaimról majd mesélek, miért azok... J
A kedvenc videóim részben található jelenleg egykéért köszönetet kell mondanom. Először is az unokaöcsémnek, Ákosnak, hogy "rámtukmálta" a számot; és a kolléganőmnek, Orsinak, hogy megmutatta a klippet! J

Tudják, mi kell egy vámpírfan-nak! J

Ahtram

2010. október 7., csütörtök

I-es számú szerzői megjegyzés

Csak, hogy kiderüljön, nem veszem 1000%-ig komolyan az életet, azaz tudok "nem világmegváltó" is lenni, illetve, ha a kedvenc zenekarom képbe került, álljon itt a két koncert krónikám is:
Jubileumi koncert a Muzsikusban
12+1. a Muzsikusban
Persze mindez a zenekar honlapjáról is elérhető: http://www.emptypubs.hu/ :-)
Érdemes koncertre menni!

Ahtram

2 - Brokeback Mountain

A
mi ezt az egész blogosdid végül is elindította, az a Túl a barátságon című film. Egy döbbenet. Döbbenet, hogy az utolsó képkockáig tele van érzelemmel. És még azon túl is túlcsorog. Ezzel szemben nem csöpögős, mert a történetéből és a korból adódóan a dráma nem engedi elbillenni. De mindkét oldalról mélyek az érzések.
Az meg főleg érdekel, hogy színészi oldalról hogyan fogták meg. Vagyis az embert, aki játszotta a szerepet milyen érzések ölelték körül a felkészülés és a forgatás alatt. Ez már a Salvador Dali-ról szóló Little Ashes-ben is érdekelt. Persze-persze, azért színész, hogy eljátssza. De mégis. Azért mindenkinek vannak érzései, érzelmei, amit nem lehet minden esetben félretenni.

Amiben vitatkozom az egyik kolléganőmmel, az az, hogy nem tudom rávenni, nézze meg. Mert hát mindkettőben szerelmi jelenet van. Igaz. Férfiak közt. Igaz. És az is igaz, hogy míg ő két férfit lát, addig én két embert. Két mély érzésű, önmagával, a társadalommal, a környezetével megküzdő embert. És érdekes, de a két nő közötti szerelem képi megjelenítését miért fogadják el könnyebben?

És itt kezdődnek a problémáim, hogy nem úgy működöm, mint az átlag. Elfogadó vagyok. Az esetek nagy többségében nem az alapján ítélem meg az embereket, hogy mik, hogy néznek ki, milyen etnikumúak, identitásúak, vallásúak, stb., hanem, hogy kik is ők valójában. Persze néha én is tudok antiszociális lenni. De miért nem lehet az embert látni? Miért nem fogadjuk el a másságot? És nem csak szexuális értelemben.

Soma jegyzete meg egyik előadásán, hogy nem nők és férfiak vagyunk, hanem csak nő és férfi kezdemények. (Kivéve a sikeres kisebbség, akiknek már sikerült felnőnie a feladathoz.) Viszont kérdem én: miért kell nőnek és férfinak lenni, ha nem nőttünk fel az embernek levés feladatához? Miért kényszerítődünk bele környezetileg, társadalmilag kapcsolatokba, amikor saját magunkkal sem tudunk néha együtt élni? Miért bűn szinglinek lenni? És miért nem az olyan kapcsolatban élni, gyereket nevelni, ahol mérgezik, bántják egymást az emberek? Persze, mert nem engedi meg a mai társadalom. De miért nem? És főként miért várjuk el, hogy ott fent tegyenek értünk valamit, ha mi magunk nem tesszük meg saját magunkért?

Nem értem. És még nagyon sok mindent nem értek. Például nem értem a háborúkat. A vallási háborúkat meg pláne. (A vallási különbségeket sem.) A háború alatt „még pluszban kihúzzuk a gyufát” hozzáállásról meg ne is beszéljünk…

Komolyan nagy „meg nem értő” vagyok. Tud nekem valaki magyarázattal szolgálni?

1 - A naplóírás nehézségei


N
em vagyok nagy naplóíró. Nem emlékszem, általános iskolában éreztem-e késztetést ez irányban. Viszont a középiskola utolsó évében vettem egy szép naplót. Lelkesen el is kezdtem írni. Egy ideig rendszeresen követtem is életem eseményeit. Aztán az utolsó pár évben már csak szilveszterkor vetettem papírra gondolataimat. Most már azt sem.
Arra jöttem rá, hogy nem velem van a baj, és nem a gondolataim szálltak el a széllel, csak arról van szó, hogy fel tudom dolgozni magamban. Úgy gondolom, az ír rendszeresen naplót, aki nem tudja feldolgozni, másnak elmondani, mással megbeszélni az őt ért környezeti hatásokat. És mivel valahogy mindenkinek ki kell adnia magából, ezért ír naplót.

Most mégis itt vagyok.
Ez nem azt jelenti, hogy gondok vannak az önelrendezéssel, hanem csak azt, hogy olyan gondolatok kergetik egymást a fejemben, amiket magam nem tudok megfejteni. Hátha így közösen sikerül. Vagy más látásmódot kapok én, és kapnak az események.

A másik indíttatás a Szex és New York Carrie-je. Olyan jó bulinak tűnik, amikor a sorozatban folyamatosan pötyögi a gépét, mondja a gondolatait, és még ez nyomtatva meg is jelenik. J Nyomtatásra kimondottan nem vágyom. De a megjelenésre kicsit igen. Vajon az én gondolataim milyen hatást váltanak ki másokból? És vajon ezt ők ki is merik mondani? Vállaljuk a véleményünket? Akár csak magunknak?
Alapból a megjelenéssel már csak azért sincs ellenérzésem, mert a kedvenc zenekarom (Empty Pubs) honlapján megjelennek a koncert krónikáim. Igaz azok is ritkán, mert a fiúk nem jönnek sűrűn Budapestre. (Ezennel az illetékesek ezt vegyék felhívásnak!)

Rendszerességet nem ígérek. Nem vagyok egy nagyon rendszeres egyén. Persze a társadalmi elvárás szerinti dolgokat, tevékenységeket rendszeresen végzem, mint munkába-járás, számla-befizetés, stb., de egyébként… Nekem már egy virág életben tartás miatt szükséges rendszeres locsolása is kihívás. Érdekes, anno a cicáim ellátása nem okozott gondot. Igaz Őkirályi Felségeik jelezték is, a kiszolgálásuk esetleges elakadását.
Na, majd meglátjuk!