| H |
ölgyek, Urak! Befejeztem. Elkészült téli őrületeim újabb darabja, állatkertem kis vöröse. Rókát kötöttem. J
Az egész téli kézimunkázás akkor kezdődött, amikor az egyik enyhén kezdődött tél, egyik napról a másikra igencsak bekeményített, és őszhöz-tavaszhoz nem szokott szervezetem feladta a küzdelmet, és elkezdtem nagyon fázni. Ennek „örömére” fonalat ragadtam és sálat kötöttem.
Vagyis igazából az egész történet még a múlt évszázadban kezdődött, amikor anyukám úgy gondolta, kicsi lányának épp ideje elsajátítani a falusi lányok tudományát. Szerintem olyan 5-6 éves lehettem, amikor kaptam kötőtűt, fonalat, és 20 szemet, hogy folytassam a családi „hagyományt” és én is beálljak a kézimunkázók táborába. Jól gazdálkodtam a 20 szemmel. Átlagban mindig megvolt, pontosan meg akkor, amikor a 30-ból a 10 felé tartottam. Technikailag a mai napig nem tudom/tudjuk, hogy is oldottam meg a szaporítás–fogyasztás kérdéskörét, de hogy nem hivatalosan és szabályszerűen az biztos. Ennek előzményeként hímezni tanítottak. A keresztszemes már ment, így kaptam egy kis valamit, amit szálöltéssel kellett volna kivarrni. Szép sem volt, és anyukám sem tudta már visszafejteni, mert az a fránya hosszú hímzőfonal temérdek görcsöt vetett magára és a művemre. Na, ezek után azt hiszem, a horgolás kimaradt a tananyagból.
Jóval később nagymamám az öregotthonban tanult egy tűfok technikás hímzést. Ezt sikerült nekem is abszolválnom, és tesómmal oldottuk meg az ilyen szetteket, én a virágot „varrtam” tűfokossal, ő meg az összes többi részt, ahová szálöltés kellett. Aztán nagy nehezen beadtam a derekam a szálöltésre én is, és már csak a szett szélét hagytam másra, a pelenkaöltés már tényleg nem volt az én műfajom. (Akinek esetleg kínai lennének az öltésfajták, majd egyszer megmutatom, vagy lehet nézelődni a neten. J)
Kötni, mármint szemtartóan, az általános iskolában tanultam meg végül is háztartás-szakkörön. De egy sálon kívül nem is nagyon érdekelt a történet. Igaz bepróbálkoztam egy pulcsival is, de sikeresen kicsi lett, így feladtam.
Némi hébe-hóba kézimunkázás után már az új évezredben kaptam anyukámtól egy gobelin-képet. Nagy részét ki is varrtam, de a macerásakat feladtam. Meg közben volt a fősuli is, így volt mire fogni. Aztán államvizsga előtti télen befejeztem. De ez volt az utolsó is úgy érzem. Szép-szép igaz, de elvileg a hátuljának is olyan szépnek kéne lenni, mint az elejének. Na, ezért fog keretet kapni, ne lássák a hátulját. És azt hiszem, valahogy ez után volt az a hideg tél. Egy picit eldurrant az agyam, mert nem sikerült sálat találnom. Ami tetszett, azt drágállottam, ami meg árban jó volt, az meg béna is. Így aztán mérgemben elrohantam a Burda-boltig a Blahához, vettem fonalat, és kötőtűt. Aztán a buszon, hazafelé anyuhoz megkértem tesómat, szedjen föl nekem egy sálnak-valót. El is készült, és kapott egy sapit is párnak. Azóta is megvannak, és védenek a hideg ellen. Igaz, a sapi ritkábban, mert valahogy még mindig nem szeretek sapkát hordani, de van néhány.
A következő művem a céges telefonom tartója volt horgolva. Valahogy út közben idáig is eljutottam. Amikor azonban a 20 szemből 5 sor után már csak a fele maradt, megijedtem. (Úgy látszik, a 20 szem nálam a mumus.) Tesóm megoldotta a helyzetet, én meg rájöttem, hogy a szélszemekre illik figyelni, és illik felismerni. A következő télen átnyergeltem a keresztszemesre. Már nem emlékszem, honnan szereztem egy leszámolható egyiptomi fej mintát. (Lehet, Praktika volt.) Aztán sikerült meglátni az egyik kézimunka webshop-ban díszpárnát egyiptomi férfi és női fej mintával. Ezt volt a karácsonyi ajándék, de majdnem készen is volt addigra. J
A következő télen, de az is lehet, még annak a télnek a kifelé vezetőjében (tuti) Praktika ihletre ragadtam újra kötőtűt, mert zoknit kellett kötnöm. Na, de nem az 5 tűs verziót. Nem ám, mert arra nem tudok kellően figyelni, hanem a sima körkötőtűset. És egyből a haladó verziót kezdtem el, mi az nekem. Én aki életemben nem tudtam kötni. Nagyot is nézett a hölgy a boltban, ahol a fonalat vettem. De jó, hogy tudok zoknit kötni, mondta. Áááá,- mire én – kötni sem tudok. De végül is megalkottam, úgy, hogy a leírásban 35-ös és 37-es lábra való leírást adták meg. Persze nekem 39-es a lábam, tesómnak meg 40-es. De nagy lány vagyok. Megoldom. Sikerült. Azóta is a téli alvások elengedhetetlen részét képezik mindkettőnknél.
Ja, és, hogy el ne múljon még a tél unalmasan, elmentem macivarró tanfolyamra. JAztán nagy buzgalommal megszületett Mackó Úr testvére is. Igaz ajándékba tesóm kolléganőjének. Aki a cicáitól való kellő védelem érdekében egy fali virágtartóban tartja a hálószobájában. Mindig megmosolygom, ha látom. J
Tavaly, vagyis a 2009-2010. év közös telén újabb projektet vetettem be. Vagyis az előző szezonról maradt pulcsit befejeztem. Ez meg nagy lett, így azzal a mozdulattal fejtettem is le. És mivel megígértem Szilvikének, ha végzek a pulcsival, kap egy horgolt sálat, hát ez következett. Majdnem teljesen ráment a pulcsi. J
Az újabb őrület meg egy ágytakaró lett. Kb. 200x220 cm-esre terveztem, pici négyzetekből meghorgolni. Jó buli mondhatom. És elvileg ez is az idei szezon alapmunkája, amit felborított Róka Koma.
Történ ugyanis, hogy karácsonykor otthon lévén boltba mentem. Aztán másnap újra, hogy megvegyem a Praktikát a falinaptár miatt. Bár ne tettem volna!?!? ?
Mert ennek az elején illegette magát: kötött róka, horgolt kalappal. Kihívás a köbön. Akkor igaz,még nem tudtam, mennyire!
A minta és a leírás nem bonyi, de a fonal. Az valami szörnyű. Szőrös, hogy ne lássam a sort. Amit csak úgy tudtam követni, ha minden sor végén rovátkát húzok a papírra. (A másik papíros mintám a mai napig, a rizs-kötés. Le kell írnom, mert egyébként úgy átváltok passzéra, mint a huzat.)
Szombaton kiderült, hogy a fonal gyerekjáték a nyaka összevarrásához képest. De végül is megoldódott valahogy. J
És mielőtt folytatnám az ágytakarót, gyorsan nekiesek egy újabb pár zokninak. Fázik a lábam a munkahelyemen. Nem tehetek róla. J
És azért beszélek folyamatosan szezonokról, mert a kézimunka műfaját csak télen végzem. Olyan október-november magasságában (néha már szeptemberben is) rám jön, és tavaszig szezon van. Akkor meg az olvasás ideje következik. És mindig „sírok” nyáron, hogy nem halad a varrásom-kötésem-horgolásom, télen, meg, hogy nem haladok a könyvvel.
Azt nem tudom, a gödöllői HÉV vonal utazó-közönsége mennyire hiányol mostanság, mert persze a 40 perc nettó menetidőt ki kell használni valahogy. És mutassunk példát a fiataloknak kézimunkából. J
Még nem tudom, mi lesz a következő szezon témája, de épp itt lenne az ideje befejezni azt az ágyterítőt. J
Csak nem elkészült a róka? :-)
VálaszTörlésGratula, ügyi vagy!
De-de. Köszönöm! :-)
VálaszTörlésNa, becsülettel végigolvastam!:-) Leborulok munkásságod előtt....
VálaszTörlésKöszönöm :-)
VálaszTörlés