12 - Never let me go

A

z egész kb. 1-1,5 hónapja kezdődött, amikor is Orsi beviharzott az irodába, a naptáramat és piros tollat követelve, hogy bevésse a május 6-i napra Moulin Rose koncert lészen. És ezek után kötelező a részvételem. Aztán kb. 1 héttel azelőtt szólt, hogy kollektív lecseszést kaptunk Imitől, mert Facebook-on nem jelöltük vissza, megyünk. Így aztán pláne nem volt apelláta. J

Aztán ott folytatódott, hogy olyan simán nem ismertem meg Orsit az Őrsön aznap 8-kor. Jóvanna. A körém csoportosult ifjú tűzoltók elvették a figyelmemet. J Miután keresztbe-kasul jártuk a Batthyányit a 86-os busz után kutatva, végül is elindultunk a  cél felé. Arra emlékeztem, hogy sokat kell vele menni. Egyszer csak hallom, bemondja, és kiírja „Tímár utca”. OK, és? „Bmeg, Tímár utca!” A fél busz örömködésével kísérten le is szállunk. J Én is lehetek dekoncentrált néha.

Csak bejutunk a Kék Yuk-ba. Kiderül, nem maradtunk le semmiről. Sőt! Még el sem kezdte az elő-zenekar. Vagyis az 1. számú. Mert, hogy végül is a lényeg-banda lesz az utolsó. Kérem szépen, ha már lemezbemutató a koncert, meg kell adni a módját!

Igaz, meg kell, valljam, nem vagyok egy nagy rocker. Ez abból is látszik, hogy még napközben Orsi előzékenyen figyelmeztetett, hogy a fekete ruha kötelező. De mivel már hallottam a csapatot, rájöttem, annyira nem állnak távol tőlem. Mármint stílusilag. Egyébként is ha zenei minden-evő vagyok, teret kell hagyni mindenkinek.

Közben az is kiderül, hogy hiába néztem ki a hazafelé-menetrendet, mit sem ér, mert bővel kifutunk az utolsó 109-es buszból. És akkor hogy fogunk haza jutni? De Mártika nagy kislány, feltalálja magát. És ki lehet egy helyen az infók és a titkok tudója, mint a csapos. Ezt látjuk minden filmben nem? És lőn világosság, ez az életben is áll. Miután a csapos-lány megnyugtat, van éjszakai menetrendje, így semmi sem ment meg az élvezettől.

Végre az elő-zenekarok teret engednek annak, amiért jöttünk. Helyet is foglalunk a színpad előtt. A fiúkon látszik, összeszoktak már az idők folyamán, és nem először csinálnak ilyet. Látszik az is, hogy élvezettel zenélnek. Laza mozdulattal le is nyomnak valami másfél órát. Az, hogy a hely hang-technikusa nincs éppen a helyzet magaslatán, tudom bosszantó Nektek, de higgyétek el, nekem, laikusnak, a lényeg így is teljesen átjön. És mi a lényeg? Pörögnek, élvezik a játékot, a helyzetet és a közönséget egyaránt. Nem mellesleg nagyon jók a számok. Igaz, nekem még kicsit ismeretlenek, de majd hozzászoktat az album, amit a belépéskor kaptunk. Persze, nem ússzák meg ráadás nélkül, és ez épp a „Never let me go” (Asszem, jól emlékeszem, hogy ez volt a ráadás. Ha mégsem, én kérek sűrű tömött sorokban elnézést.)

Orsi elcsámborog cd-ket dedikáltatni.. J Közben sikerül majdnem házhoz fuvart szereznem. Cseppet sem vagyok szemtelen. De szerintem Polly és Eszti unatkozott volna nélkülünk. J 2. számú világvége – majdnem otthon 20 perc. Osztozunk a gyereküléseken, visszabámulunk a ránk bámulókra, alapjárat nélkül húzzuk meg a piros lámpákat, navigálunk ismeretlen tájak felé, és rájövünk, merre is járunk.

Itthon még gyorsan összehozzuk, hogy Orsi hazafelé majd ne csak nézegesse a cd-t, hanem hallgatni is tudja. És szemtelenül közlöm, hiába van kb. hajnali 2, sajna 6:15-ig lehet élvezkedni az alvással. Hát gyorsan neki is látunk! J (Csendben megjegyzem, azóta az én lejátszómra is felkerültetek.)

Kedves Moulin Rose! Amit a Facebook-ra írtam, miszerint a 40 perc azért tényleg nem elég, igaz. Viszont ennyi idő alatt azért csak összejön a blog-bejegyezés. És az is igaz, hogy a zenétek normál hangerőn hallgatva kellemesen mozgalmas, de ha megemeli az ember a hangerőt, az élvezet hatványozottan emelkedik. Csak a szomszédok bírják! Nem baj, legalább jó zenét hallgatnak!

Azt mondjátok: Never let me go. Kedveseim! Nem is foglak Titeket ez után. Egyet azonban meg kell ígérnetek: „don’t stop, please don’t stop, don’t stop, please don’t stop, don’t stop, please don’t stop, don’t stop, come on, come on”

Szolgálati közlemény:

Orsi, Polly, Eszti! Jelentem, a mai napon a vad-kolbász feláldoztatott az élvezet oltárán. J