M |
ost azt mondhatják néhányan, elég egoista ez a csaj. Nem elég, hogy blogot ír itten, és mutogatja magát ország-világ előtt. Most meg valami oroszos beütéssel nevezget el mindent magáról. Hát nem felháborító? Megsúgom, közel jártnak az igazsághoz, de annyira mégsem.
Történ ugyanis, hogy pénteken az annyira szeretett kérdést tettem fel. Nevezetesen: mit is kéne főzni hétvégén. Kezdem érteni, anyukám miért kap agybajt ettől a kérdéstől. Főként akkor, ha nemes egyszerűséggel és egyetértésben azt válaszoljuk tesómmal: nyerset. (Ezen a válaszon egyébként nem tudom miért is van kiakadva. Elvégre csak nyerset lehet főzni.) Mondjuk a másik kedvenc kérdésem reggelente szokott lenni, a mit vegyek fel. Jobb esetben alapból megálmodom, de mostanság nem mindig sikerül. (Ja erre meg azt jegyzi meg néha napján tesóm, hogy „látom, reggel csukott szemmel vettél ki ruhákat”. Nem érti meg, hogy lehet barna nadrághoz zöld felsőt felvenni. Csókolom, úgy, hogy a fának barna a törzse, és zöld a levele. Ugyanígy lehet kéket felvenni a barnához. Egyébként is piros szemüveggel alapból üt minden. Igaz nem nálam.)
Na, szóval kitaláltam, hogy előveszem Stroganoff gróf régi klasszikusát, amit alapból pulykából csinálok. Csak most valahogy a szárnyashoz nincs kedvem. És átváltottam a régi vicc szerinti esetre. Vagyis nem pulykából, hanem halból; nem tejszínnel, hanem tejföllel; nem csemege uborkával, hanem kovászossal; nem fehérborral, hanem rozéval és köretként nem rizzsel, hanem pennével. De egyébként teljesen ugyanaz. Aztán másnap a boltban kitaláltam, ha már majdnem teljesen félrecsinálom az egészet, akkor már legyen barna csiperke a hecc kedvéért.
Tehát a recept: olajon a hagymát megdinszteltem, rátettem a közepes darabba vágott halat, só, bors (igaz, már a hagymát is picit.), és fehérre sütöttem (a halat egyébként is nagy kunszt fehérre sütni J). Jött a fél-karikára vágott uborka, és a gomba. Ezt viszont az apró fejei miatt nem is vágtam fel. Fedő alatt pároltam kicsit. Aztán fedő le, rozé bele, alkohol el. Pici liszt, a tejföl, és a végére mustár. A tejföl és a mustár előtt azért némi íz-ellenőrzés.
Erre mondta Szilvike még pénteken, ha teljesen ugyanaz, de totál nem, akkor nem is Stroganoff-nak kéne hívni. Így lett belőle Marthanoff.
Ja, és hogy meglegyen, az eredeti: itt a ceruza vastagságra vágott pulykamellel indítok. (Tesóm megjegyzi ilyenkor, hogy CERUZA, nem postásirón. Jóvanna, ha nekem az a ceruza. Foglalkozási ártalom, oszt jóvan.) Azért a husival, hogy tényleg forró olajban fehéredjen ki. Ez azért tovább tart. (Ennél a résznél Stahl Judit kiveszi a husit, megdinszteli a hagymát, és vissza a hús. Mi lenne, ha szeretne mosogatni. Mert állítása szerint nem szeret, ezért használ kevés edényt. Aha! Látom!) Na, szóval, én a hús mellé dobom a hagymát, só, bors és hagyom őket együtt picit. Nem sokára aztán jön a csapat többije az ubi és a gomba. A szokásos fedő, és a párolás. (A receptben, ami alapján csinálom, valami olyasmit írtak, hogy fedő nélkül puhára párolni. Azt hogy kell? Nem értem.) Akkor lesz jó, ha a husit ez után a fakanállal könnyen szét lehet vágni. (Látod, tesóm, ezért kell a postairón vastagság! J) Jön a bor, fehér és lehetőleg száraz, vagy félszáraz. Az alkoholt ki kell forralni. Majd kb. 2 ek (evőkanál) liszt, tejszín és mustár a végén. Aztán ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy ne egye meg az egészet egyszerre.
Tippek segítségül:
- előre fel kell vágni mindent, mert a pulykás változat is csak fél óra, így útközben nincs rá idő. Az tény, hogy végig erős tűzzel dolgozom (villanytűzhelyem van, na, azon tüzeljetek… J), hol ezért, hol azért.
- ha rizzsel készül, akkor picit jobban sűrítem, ez utóbbi tésztás változatnál, nem annyira. Nem is akartam, de úgy meg nem igazán tetszett az állaga, így kapott pici lisztet.
- végül is a halat bármekkorába lehet vágni. Egyszer azért, mert gyorsan átsül, másodszor meg azért, mert a végére úgyis teljesen összetörik. Látványra nem voltak haldarabok, csak az íze mutatta. Na meg az illata.
És hogy mi ez a Nigella’s soup? Természetesen Nigella Lawson-hoz kapcsolódik. Egyszer láttam, igyot föl a honlapjára, recept magamévá. És, hogy ne maradjatok le erről sem, gyorsan előkapom régi haveromat, hogy segítsen a fordításban (bocs, de nincs kedvem csak magamtól…, inkább csak magyarosítok, ha kell; meg hátha kiderül, mit is kell rendesen csinálni) Zárójelben a saját megjegyzéseim:
Hozzávalók 6 személyre:
- 1 kg fagyasztott csemegekukorica, kiolvasztva
- 3 db újhagyma tisztítva, félbevágva (lehet sima hagyma is, ha már nincs szezonja)
- 1 gerezd fokhagyma
- 35 g búzadara
- 1,5 liter forró zöldség-alaplé, vagy leveskockából
- 400 g enyhén sós tortilla chips (ha nem kaptok, vegyetek tortilla lapot, daraboljátok fel, és majd az lesz az alap)
- 200 g reszelt sajt (itt most kötelezően el kell felejteni a trappistát!!! Legyen vmi „érdekes” ízű: Pannónia, cheddar, ementáli…. A lényeg, hogy reszelhető sajt legyen. Lágy sajtok kizárva.)
- 2 hosszú, piros chili, kimagozva, apróra vágva; nem kötelező (na, erről majd a végén)
Elkészítés:
- melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra, vagy gáz 6-os fokozat
- szűrd le a csemegekukoricát, és tedd konyhai robotgépbe az újhagymával, a fokhagymával és a búzadarával. (én nem szoktam beletenni itt a búzadarát, csak, majd, amikor a fazékba kerül – a miértet majd a végén) Ha kicsi a gép, több adagra is el lehet osztani az aprítást.
- A keveréket tegyük egy fazékba (én egy kis olajat is teszek alá), öntsük hozzá az alaplevet, forraljuk fel, majd kapcsoljuk le a tűzhelyet, és hagyjuk a párájában lefedve 10 percig.
- Eközben a tortilla chipseket tegyük sütőpapíros tepsire, szórjuk meg a sajttal, és forró sütőben süssük 5-10 percig, amíg a sajt megolvad a tetején.
- Végül szedjük tálba a levest, tegyünk a tetejére a chipsből, szórjuk meg egy kis chilivel.
(Azért Google fordító nem hagyott munka nélkül. Oly ékes magyarsággal beszél, hogy csak na!)
Az eredeti recept végén van még néhány jó tanács, de én ezt most kihagyom. Mert a felét már leírtam, a másik fele meg nem kell. Kell viszont a következő, ami elhangzott a műsorba is. Hogy ezt igazából lehet fordítva is, vagyis, hogy fagyosan tesszük fel a kukoricát, és a felforrt levest mixeljük. De mint Nigella is mondta, ez így a gyorsabb verzió. Ami meg a másik a történetben, hogy ha utólag turmixolunk, hajlamosak vagyunk krémlevest gyártani belőle. Ha viszont az elején tesszük robotgépbe (késbetétes robotgépbe, ahogy Stahl Judit mondaná), akkor maradnak benne nem, vagy félig aprított szemek, és utólag van mire harapni.
És ezért nem teszem bele a robotgépbe a búzadarát az elején. Mert felszívná azt a kis nedvességet, ami a zöldségekben van. És azt sem hiszem, hogy a darált búzadara felvenné a folyadékot. Mert, hogy ez sűríti (már amit 35 g tud sűríteni min. 1,5 literen) be a levest kicsit.
És amit még ígértem, a chili! (ja, gyerekeknek persze kimaradhat; meg annak, aki nem szereti… bár én most az egész levesbe tettem) A chili kérem, alattomos kis jószág ám. A múltkor vettem az egyik piac ázsia boltjában (ez egy másik sztori, de Orsi és Szilvike tudna mesélni… J) egy kis csomaggal. Aztán az egyik vevő javaslatára megszárítottam. Magyarul felfűztem egy cérnára, és most is ott figyelnek a páraelszívóm előtt. J A leghosszabb is max. 1,5 cm , de ereje, az aztán van. Szóval óvatosan a kis drágákkal. Ha nem akartok egyből a Magyar Menydörgőnél (tüzes kis sárkány a Harry Potter 3-ból) is nagyobb tüzet fújni, akkor ki mindennel, ami a paprikán belül van. És ezt most tutira komolyan mondom! Tehát kifelé a magokkal és az erével is. A kis hamisban pont ez a lényeg. Ettől nem érzed 3 napig a szádat. Meg tisztítja a könnycsatornákat, orrüregeket rendesen. És amire még kötelező figyelni, ha chilivel dolgozik az ember. Addig, amíg nagyon, de nagyon alaposan kezet nem mos utána az ember, nem nyúl sehová!!! Sem a szemébe, sem senki egyéb érzékeny testrészéhez. Igaz, felejthetetlen lenne az együttlét, az tuti, de ne ettől legyen az. Szóval vagy alapos kézmosás, vagy érdemes chilire szakosítani egy pár gumikesztyűt.
Na tehát a végére szóval, tettel és a nélkül.
Alaposan kipróbált receptek. A halas verzió is megéri a misét. És nem is lesz kidobva a lehetőségek közül. Essen neki mindenki nyugodtan. Amit viszont kérnék, a halast hívjátok a kedvemért Marthanoff-nak. Legalább ezzel alkossak valami maradandót a világnak!
Köszike!
Jó étvágyat!
