T |
emetek. Kapcsolatot temetek. Barátságot temetek. Egy 11 éves barátságnak vetek most véget. Könnyen indult. Ez tényleg barátság volt, mert nem lehetett több, és elfogadtam. Segítettük egymást tudatosan és tudattalanul. Szerettem, és szeretem most is. Tiszteltem, és tisztelem most is. De már sokkal több fájdalmat adunk a másiknak, mint szeretetet, elfogadást és megértést.
Azt mondják, nincs barátság férfi és nő között, mert az egyik mindig jobban akarja a másikat. Szerintem, ez nincs teljesen így. Igenis lehet barátság. Még azzal együtt is, hogy az egyik mindig jobban akarja a másikat. Ez ad az egésznek egy kis izgalmat, játékosságot, a benne levőknek bátorságot és megismerést. Ha pedig épp egy időben akarják egymást jobban, abból gyönyörű szép szerelem válik.
Sokat tanultam ez alatt az idő alatt. Főleg az utolsó néhány hónapban, mióta újra közelebb vezettek egymáshoz az útjaink. Tanultam magamról, tanultam Róla, tanultam az emberekről, tanultam az utakról, tanultam az érzésekről. De sajnos eljött az a pont, amikor már nincs tovább, és ahhoz, hogy ne gyalázzuk meg egymás, a magunk, és az együtt töltött idő emlékét, el kell tudni szakadni.
Sírok-e? Sírtam a kapcsolatunk alatt is, és sírok most is az emlékektől. De legfőképp végtelenül szomorú vagyok. Attól, hogy ez történt, attól, hogy így történt. Ami viszont nagyon fontos, mérleget kell vonni egy kapcsolat végén, bármilyen jellegű is legyen. És rá kell szánni ezt az időt, mert annak hiányát az ember maga és a későbbi kapcsolatai szenvedik meg. Még ha akkor ez nem is tűnik fel.
Én most ezt teszem.
De már most tudom, nem vesztettem el a hitemet a barátságban, a kapcsolatokban, Benne.
Ezt most Neked üzenem:
Köszönöm, hogy megismertelek.
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy tereltél.
Köszönöm, hogy alakítottál.
Köszönöm, hogy tanítottál.
Köszönöm az örömöt, amit okoztál.
Köszönöm az örömöt, amit megosztottál.
Köszönöm a bánatot, amit megosztottál.
Köszönöm a bánatot, amit okoztál.
Köszönöm, hogy része lehettem az életednek.
Köszönöm, hogy része voltál az enyémnek.
Szerettelek?
Igen, mint embert.
Igen, mint barátot.
Igen, mint barátnál többet.
Nagyon nem így terveztem ezt az egészet.
Hibáztam?
Igen.
Sokat Veled szemben.
Sokat magammal szemben.
Bármikor jössz szembe az utcán, megismerlek. Sehol, semmilyen formában nem tagadom le, hogy ismertelek. Nem töröllek ki sehonnan. Része vagy az életemnek. Részem vagy nekem magamnak. Ha törölnélek, ezt a részt tépném ki, de ilyet nem teszek! Ha hatottam rád egy kicsit is, nem teszed Te sem.
Egy hosszú szünet után találkoztunk ismét. Akkor megígérted, nem tűnsz el soha többé. Most mégis én búcsúzom. Mert nem tudom már elviselni az egymásnak okozott sebeket.
Isten Veled, Kincsem!
