zt hiszem, nem mondok azzal újat,
milyen viszonyban vagyok a vámpírokkal. Néhányan azt is tudjátok, mert már
láttátok, jobb híján angolul estem neki egy alap vámpír-enciklopédiának. De azt
magam sem gondoltam, hogy nem is hülyeség ezt olvasni, mert érdekességeket
lehet felfedezni.
Most vitatkozhatunk arról, hogy
léteztek-e, léteznek-e és hasonlók. Részemről vallom, hogy voltak, vannak és
lesznek. Az enciklopédia a bevezetőjében többek között arról ír, hogy az ősi
kultúrák mindegyikében létezett valami fajta démon, aki (már csak az ördögitől
való félelem tiszteletéből/tiszteletlenségéből se legyen „ami”) emberi vérrel,
emberrel táplálkozott, és persze ne hagyjuk ki a szexualitást sem belőle.
(Annyit tudni kell még a könyvről, hogy 600 valahány oldalas, és két hasábban
íródott. És aranyosan 4 oldalon taglalja a „vámpírok rövid történelmét”) Ja, és
hozzá kell tenni, hogy az ősi kultúrák (egyiptomi, maja, azték…) kialakulásakor
már ugye régen eltávolodtak egymástól a kontinensek. Még írni sem írtak nagyon,
hogy beszélhetünk még telefonról! Szóval
valaminek kellett lenni, ha ilyen sokan, sok helyen megemlítik. Vagy csak nagy
a kollektív tudat? Minden esetre én inkább tisztelem a létezésüket, és őket
magukat is. Ti meg úgy viszonyultok a témához, ahogy tetszik. J
Bár még csak a B-betűt hagytam el,
de az egyik cikk eléggé felkeltette az érdeklődésemet ahhoz, hogy gondoljam,
Nektek is érdekes lehet. (és majd a többi érdekességet is megosztom… J) Aztán mindjárt követte egy másik megosztani való. Az elsőből meg az is
kiderül, miért is hiszem, hogy léteznek, és főként, hogy mások is hiszik…
A Balkán mészárosa
2007-ben, Szerbia egykori elnökének,
Slobodan Milošević-nek (1941-2006) – aki a „balkán mészárosa” néven is ismert, és a szerepe
volt a népirtásban és emberiség elleni bűncselekményekben az 1990-es balkéni
háborúk idején – a szívét egy fa karó szúrta át.
2007 márciusának elején, néhány
nappal Milošević
temetésének első évfordulója előtt szülővárosában, Požarevec-ban vámpírvadászok
jártak, hogy megakadályozzák a korábbi diktátor vámpírként való visszatérését,
egy három láb hosszú, galagonya karót szúrtak át a szívén. A helyi hagyomány
szerint egy ember halálának első évfordulója jelentős esemény, mert az, ahogyan
megtalálják a holttestet mielőtt eltemetnék, előrevetíti, hogyan tér vissza a
földre.
Miroslav Milošević (csak névrokon), egy önmaga által vámpírvadásznak
aposztrofált, helyi ellenzéki politikus, aki a csoportot vezette,
letartóztatásakor elmondta a rendőrségnek, hogy egy három láb hosszú, galagonya
karót szúrtak a földbe és a néhai elnök szívébe, megakadályozva visszatérését a
halálból.
Nem tisztázott, hogy a csoport valóban hitt a
vámpírokban, vagy a cselekményt politikai megfontolások motiválták, de a volt
elnök testének megszentségtelenítése jele annak, hogy még mindig hisznek a
vámpírokban a huszonegyedik századi Szerbiában.
Lepke
Ősidők óta a lepkét összefüggésbe
hozták a halállal és az élőhalottsággal a folklórban és a legendákban a világ
minden táján. A csodálatos változás folyamata, ahogyan pillangó lesz a
hernyóból, meghódította az ősi kultúrákat, melyek a lélek utazásának
szimbólumaként tekintették a földi és az égi test között. Az ősi görögök
gyakran jelképezték az emberi lelket lepke-szárnyként a művészetben. A japán
legendában a pillangó a halott lelkének szimbóluma.
A szláv régiek úgy hitték, hogy a
lélek pillangó formáját ölti, amikor elhagyja a testet alváskor, vagy a halál
pillanatában. Azt is gondolták, hogy egy vámpír tud lepkévé válni. Amennyiben
egy pillangó is megjelent, amikor a holttestet karóba húzták, azt mondták, hogy
a vámpír próbál elmenekülni a pusztulástól, és igyekeztek elkapni a lepkét, és
tűzbe vetették. Ha ez nem sikerült, sokan hitték, hogy a vámpír visszatér a
faluba. Ázsia egyes részein él egy legenda, miszerint a vámpírok képesek
lepkévé átalakulni, a malajziai vérszívó molyba vetett hit.
Az az elképzelés, hogy mind a
vámpírok, mind a lelkek képesek pillangóvá alakulni, zavarosnak látszik, de talán
valamilyen analógia működik, jelezve, hogy a vámpírrá való átalakulás bizonyos
módon hasonlít ahhoz a folyamathoz, ahogy egy hernyóból pillangó válik.
Minden esetre azt ajánlom ne
bántsátok pillangókat, mert sosem lehet tudni, hogy egy lélek, aki épp elhagyta
alvó testét (visszavárják oda), egy lélek, aki elhagyta a földi létet (nem a mi
jogunk az ítélkezés), vagy valóban vámpír (jobb velük nem kikezdeni), már csak
felebaráti szeretetből, tiszteletből vagy félelemből sem.