alamennyi jelenlegi, és persze
múltbeli és jövőbeli életemmel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy az idei év a
befejezés, újrakezdés és újraalkotás éve lesz.Ennek már látható nyoma a
befejezett terítő, a megújult stílus és a láthatóan újrakezdett blog.
Néztem, az előző bejegyzésem
2012.04.17-én tettem közzé. Valóban nem most volt, főként, hogy ez volt a
második abban az évben. Nem szép tőlem. :( Na, de új év,
új lehetőségek! Fogadalmak most sincsenek, csak tervek, amiket el kell végezni,
befejezni, elkezdeni. Tavaly már sikerült egész évben kézben tartani a
horgolótűt, persze meg is lett az eredménye. Az idénre szerencsére
megszaporodtak a kérések, ötletek, tervek, így megint
egész évben csattogni fog valami. Ha mást nem azért, mert az egész éven átívelő
projekt megköveteli a lépéstartást.
Történt ugyanis, hogy az év utolsó
napján, a közösségi oldal egyik csoportjában valaki megemlítette, hogy mennyire
nagy buli a hangulattakaró készítése (vagy a hőmérséklet-takaró, bár ez már csak
nekem maradt érdekes). A lényeg, hogy minden nap, az adott
hangulatnak/hőmérsékletnek megfelelő, előre meghatározott színnel kell
horgolni/kötni egy sort. Így az év végére egy 365 soros valami kerekedik ki az
egészből. És innen kezdve már csak a fantázia szab határt a készülő műnek. Az
én választásom végül is a horgolásra, és a napi akár változó színhasználatra
esett. Kiegészítve, hogy régóta ki szerettem volna próbálni a tuniszi
technikát, illetve Era javaslatára a (kötelező és spontán) fonós napokon (erről
talán egy későbbi bejegyzésben megemlékezünk) arany szál jelenik meg a műben.
Persze, mint azt az ábra is mutatja, már
az első 13 napban sikerült felvonultatni a teljes színarzenált, kombinációkkal
egyetemben. :) :(
És ha már valaki javasolhat,
javasoljon más is, így Tesóm „kérésére” márciustól októberig a színek
halványabb verziója fog szerepelni, mégse legyen oly sötét a jó nap sem.
Illetve, hogy a technikát is jobban megtanuljam, minden hónap más-más mintával
készül, feltéve, ha van a könyvben 12 minta. Ha nem, akkor 6 hónap után
ismétlés. :)
És hogy kerül a csizma az asztalra?
Azaz, hogy kerül a kacsa a képbe? Ez a megújulás vonalat hivatott erősíteni.
Vízfogyasztásom egyébként is, de a téli hónapokban meg pláne szürreális. Inkább
nincs, mint van. Így aztán, és mivel a telefonon ilyen jellegű időzítőt nem
találtam, kerestem egy vízivást segítő alkalmazást. Ez lett általam elnevezve a
Kacsaprogram. Mert (beállítástól függően) fél óránként itat, mint a kacsát.
Aminek persze a vesém is örül. Vagy nem. De legalább nem porzik. És főként
akkor aranyos az applikáció vízivásra figyelmeztető, csobogó hangja, amikor a
már korábban beküldött delikvensek, átalakulás után kifelé kéredzkednek. Mint
ahogy most is….
És még mielőtt elrohannék, jelzem,
hogy némi frissülés látható a 'Kedvenc idézetek' és a 'Letesztelt helyek'
oldalakon, és hamarosan a 'Munkáim'-ban is látható lesz némi újdonság. :)