13 - Szeretjük a pasikat

J

udit küldte át kör e-mail-ben az alábbi képet ezzel: „Végre megjelent! Hogyan értsük meg a nőket – Első kötet.” (csendesen megjegyzem, a pasika hasonlít egy volt kollégámra J)

Szilvike meg elindította a lavinát: „Én módosítanám a címet: Hogyan értsük meg a férfiakat! J”

És most vágatlanul következzék a folytatás:

-       Na, annak ez csak az első fejezete lenne. ☺

-       ...azt hiszem a Harry Potter kötet elbújhatna emellett...nagyon sok kötet kellene... ;-)))

-       És még a lényeget sem tudnánk meg belőle J

-       Van lényeg??? :-)))

-       A lényeg az, hogy rájössz, hogy nincs lényeg. J

-       Ki az, aki gondolni mer arra, hogy a pasikat meg lehet érteni??!

-       Én próbálkozom... J

-       Aha...ühüm...akkor veszek egy Cosmo-t, az rövidebb, olcsóbb, nem is fáj annyira, és abban sincs semmi lényeges :DDDD

-       Azért pénz én sem költenék rá, de... A Háború és békével nem volt gondom. De ha ez is olyan pörgős, mint a Bűn és bűnhődés... Bár köztudott a mazohista hajlamom. J

-       Én csak elindítottam a lavinát és elmentem ebédelni! Látom nem vesztegettétek az időt, de azt is, hogy nem nagyon lett eredménye a konzultációnak! J

-       Mert, mint tudjuk, AZ IGAZSÁG ODAÁT VAN! :-D

-       Anyám, csak úgy fröcsögünk :))))...hiába, pasik. Pfff!!! (hogy a húgomat idézzem!)

Na, kb. ez van akkor, ha csajok összegyűlnek dumálni. Már ha csak virtuálisan is.

A lényeg persze az, hogy szeretjük a pasikat. De ez olyan, „értem, Uram, értem, csak fel nem foghatom” állapot.

Amikor mondasz valamit és félreértik.

Amikor nem mondasz semmit, és azt is félreértik.

Persze kérdezni nem kérdeznek semmit. Mert az ugye 1. nem pasi szokás, 2. így sokkal jobban lehet kombinálni. Aztán meg mosakodj ki abból, amit a Drága kikombinált: magyarázd meg, hogy az nem igaz. J

És még a nőket nehéz megérteni, ugye?

Kedves Pasik, Fiúk, Férfiak, Urak!

Saját magánvéleményem a fentiekhez csak annyi, hogy azért mert fröcsögünk, nem azt jelenti, hogy a nők annyira angyalok lennének. Vagyis természetesen, igen, de azért mi sem vagyunk szentek. Vagyis természetesen igen, de…

Egy szóval ne tessék megsértődni, még ha fáj is az igazság! J

12 - Never let me go

A

z egész kb. 1-1,5 hónapja kezdődött, amikor is Orsi beviharzott az irodába, a naptáramat és piros tollat követelve, hogy bevésse a május 6-i napra Moulin Rose koncert lészen. És ezek után kötelező a részvételem. Aztán kb. 1 héttel azelőtt szólt, hogy kollektív lecseszést kaptunk Imitől, mert Facebook-on nem jelöltük vissza, megyünk. Így aztán pláne nem volt apelláta. J

Aztán ott folytatódott, hogy olyan simán nem ismertem meg Orsit az Őrsön aznap 8-kor. Jóvanna. A körém csoportosult ifjú tűzoltók elvették a figyelmemet. J Miután keresztbe-kasul jártuk a Batthyányit a 86-os busz után kutatva, végül is elindultunk a  cél felé. Arra emlékeztem, hogy sokat kell vele menni. Egyszer csak hallom, bemondja, és kiírja „Tímár utca”. OK, és? „Bmeg, Tímár utca!” A fél busz örömködésével kísérten le is szállunk. J Én is lehetek dekoncentrált néha.

Csak bejutunk a Kék Yuk-ba. Kiderül, nem maradtunk le semmiről. Sőt! Még el sem kezdte az elő-zenekar. Vagyis az 1. számú. Mert, hogy végül is a lényeg-banda lesz az utolsó. Kérem szépen, ha már lemezbemutató a koncert, meg kell adni a módját!

Igaz, meg kell, valljam, nem vagyok egy nagy rocker. Ez abból is látszik, hogy még napközben Orsi előzékenyen figyelmeztetett, hogy a fekete ruha kötelező. De mivel már hallottam a csapatot, rájöttem, annyira nem állnak távol tőlem. Mármint stílusilag. Egyébként is ha zenei minden-evő vagyok, teret kell hagyni mindenkinek.

Közben az is kiderül, hogy hiába néztem ki a hazafelé-menetrendet, mit sem ér, mert bővel kifutunk az utolsó 109-es buszból. És akkor hogy fogunk haza jutni? De Mártika nagy kislány, feltalálja magát. És ki lehet egy helyen az infók és a titkok tudója, mint a csapos. Ezt látjuk minden filmben nem? És lőn világosság, ez az életben is áll. Miután a csapos-lány megnyugtat, van éjszakai menetrendje, így semmi sem ment meg az élvezettől.

Végre az elő-zenekarok teret engednek annak, amiért jöttünk. Helyet is foglalunk a színpad előtt. A fiúkon látszik, összeszoktak már az idők folyamán, és nem először csinálnak ilyet. Látszik az is, hogy élvezettel zenélnek. Laza mozdulattal le is nyomnak valami másfél órát. Az, hogy a hely hang-technikusa nincs éppen a helyzet magaslatán, tudom bosszantó Nektek, de higgyétek el, nekem, laikusnak, a lényeg így is teljesen átjön. És mi a lényeg? Pörögnek, élvezik a játékot, a helyzetet és a közönséget egyaránt. Nem mellesleg nagyon jók a számok. Igaz, nekem még kicsit ismeretlenek, de majd hozzászoktat az album, amit a belépéskor kaptunk. Persze, nem ússzák meg ráadás nélkül, és ez épp a „Never let me go” (Asszem, jól emlékeszem, hogy ez volt a ráadás. Ha mégsem, én kérek sűrű tömött sorokban elnézést.)

Orsi elcsámborog cd-ket dedikáltatni.. J Közben sikerül majdnem házhoz fuvart szereznem. Cseppet sem vagyok szemtelen. De szerintem Polly és Eszti unatkozott volna nélkülünk. J 2. számú világvége – majdnem otthon 20 perc. Osztozunk a gyereküléseken, visszabámulunk a ránk bámulókra, alapjárat nélkül húzzuk meg a piros lámpákat, navigálunk ismeretlen tájak felé, és rájövünk, merre is járunk.

Itthon még gyorsan összehozzuk, hogy Orsi hazafelé majd ne csak nézegesse a cd-t, hanem hallgatni is tudja. És szemtelenül közlöm, hiába van kb. hajnali 2, sajna 6:15-ig lehet élvezkedni az alvással. Hát gyorsan neki is látunk! J (Csendben megjegyzem, azóta az én lejátszómra is felkerültetek.)

Kedves Moulin Rose! Amit a Facebook-ra írtam, miszerint a 40 perc azért tényleg nem elég, igaz. Viszont ennyi idő alatt azért csak összejön a blog-bejegyezés. És az is igaz, hogy a zenétek normál hangerőn hallgatva kellemesen mozgalmas, de ha megemeli az ember a hangerőt, az élvezet hatványozottan emelkedik. Csak a szomszédok bírják! Nem baj, legalább jó zenét hallgatnak!

Azt mondjátok: Never let me go. Kedveseim! Nem is foglak Titeket ez után. Egyet azonban meg kell ígérnetek: „don’t stop, please don’t stop, don’t stop, please don’t stop, don’t stop, please don’t stop, don’t stop, come on, come on”

Szolgálati közlemény:

Orsi, Polly, Eszti! Jelentem, a mai napon a vad-kolbász feláldoztatott az élvezet oltárán. J

11 - Nyilatkozat

M

ivel a szemfüles magyar sajtó már megmutatta a hírt, így tovább nem titkolózhatom én sem. Hogy miről is beszélek? A sajtóban megjelent hírt innen érhetitek el.

Nem hagyhatom, hogy mástól tudjátok meg, mi érzek ezzel kapcsolatosan. Így az alábbi nyilatkozatot teszem.

Őszintén megmondva, nem tudom, hogy is történ pontosan. Jött, látott, és lehengerelt. Tudom, fiatal, de úgy tűnik, nem számít a kor. Tudom, Orsi, most azzal jössz, mi lesz így Rob-bal? Főleg, hogy sikerült kivárnom a szakítást Kristen-nel. Nem tehetek róla, de Vilmos mégis csak a trón várományosa. És tényleg elbűvölt.

A múlt pénteki „esemény” a sajtónak szólt, titokban akartuk tartani. Erre kértük a királyi sajtófőnököt is. De hát a sajtó szimata!

Az eddigi nagy angolul olvasási láz sem volt véletlen, most már bevallhatom. És ugye a nevem jelentése alól sem bújhatok ki igazán, ha már „úrnő”-nek születtem. J

Era, Orsi, Szilvike! A lefixált programokat megtartjuk. Igaz, kicsit nehéz lesz egyeztetni a sok protokolláris esemény miatt, de megoldom. És természetesen a kedvenc zenekaraim koncertjeit is megpróbálom nem kihagyni! Ezt még az anya-királynő sem tilthatja meg!

Kedveseim! Szívem örökké a tiétek! Így is már jó sokan fértetek bele, hát mit nekem egy monarchia! J

Szeretlek Titeket! Palotai pletykákat ne várjatok, azt nem tehetem, de igyeXem azért sűrűn jelentkezni.

Ui.: Mint minden hír, a fenti is tartalmaz rész-, fél-, és teljes igazságokat. Az Olvasó joga/kötelessége ledönteni mi, melyik kategóriába tartozik.