S |
zombaton Orsi elcipelt egy koncertre. Na ez azért nem teljesen igaz, mert 1. ha ténylegesen cipelt, abba beledöglik, vagy legalább is sérvet kap; 2. mivel az ellenállási mozgalmat nem rólam nevezték el, így annyira nem kellett kényszeríteni. Szóval koncertre mentünk.
Már maga a nap is jól kezdődött. Reggel tesómmal lecsaptunk a gödöllői piacra, és újabb szokásunk szerint egy hadsereg ellátására szolgáló alapanyag mennyiséggel távoztunk. A hab a tortán, hogy a társasházban nincs lift, de a 3. emelet a cél. JDélután menekülteket megszégyenítő stílusban indultam a városba. Jó ez a kétlakiság. Az állandó cipeléseim miatt néznek teljesen abnormálisnak. A szép az egészben, hogy pályafelújítás volt a HÉV-vonalon, így busszal kezdünk. Milyen szép is felszállni rá pakkal, meg szatyorban levessel… hmmmm…. Persze az első megállónál a kézi-szekér első dolga felborulni. Persze, hogy abban meg egy üveg házi tej van. Még jó, hogy nem egy könnyen törős fajta.
Na, szóval elérem a székes fővárost. Orsival randi az Őrsön. Magamhoz méltón, úgy megy el mellettem, hogy fel sem tűnik. Így jár az, aki nem csapkodja a sofőrt, hogy igyekezzen!
Apropó Orsi. Megkaptam a letolást, hogy a múltkor a kolléganőmként emlegettem. Pedig az. Igaz több is annál. Ha használnám magam vonatkozásában a „barátnő” kifejezést, akkor ő az lenne. Így most fogalom-zavarom van. A „cimboranőre” lecsapott Era a múltkor, a „haver” sem szerepel a szótáramban (olyan sekélyes, és korban sem megfelelő), és a „barinő” meg nem a mi világunk. Erre majd ki kell találni valami jó szót. (Az esetleges ötleteket előre is köszönöm.) – Megnyugtatásul szombaton tisztáztuk is a helyzetet.
Belandoltunk lakáskámba. Vacsi és kávé közben, beszélgetés mellett készülődni kéne. Olyan fél 9 körül, az asztalnál sminkelve Orsi felteszi a kérdés, hogy nem késünk el a 9-es koncertről? Ja, ha ebben a stílusban folytatjuk a vakolást, akkor persze, hogy el! Nosza akkor talpra, és vegyük célba a villamost. Persze ha jön. Naná, hogy igen. Sőt, mint azt régóta tudjuk, hasznos a futás. Főleg, ha kb. negyed óra múlva jön a következő. J A „Te tudod, merre kell pontosan menni” kérdést fel sem teszem. Tudom, felesleges. A rend kedvéért a villamos-megállóban lévő térképen még betájolom magam, és irány a Klauzál tér.
9 után pár perccel becsekkolunk. Előzenekar a színpadon. De jó! Mondtam, nem maradunk le semmiről. A lényeg a Moulin Rose. A zenekar basszgitárosa Orsi angol-tanbácsija, nem mellesleg közös kolléganőnk, Polly férje. A banda kb. 1 órás lemezbemutatót tart. Minden szám közben csápolnak, utána sikongatnak a rajongók. Megmondom őszintén, jók! Tényleg.
Itt kell elnézést kérnem a fiúktól, hogy még nem tudok róluk EP koncert-krónika stílusban írni, de ahhoz több koncertes ismeret szükségeltetik részemről. J (Tudom, most fogalmaztam meg magamnak a feladatot, azaz koncertre kell járni.)
Milyen stílust játszanak? Természetesen rock. Az utolsó szám heavy metal volt. A bajaim itt kezdődnek. Mi a különbség a rock és a metal között? Orsi kioktat, hogy a heavy nem annyira dallamos. És segítségként a Metallica – minő véletlen – azt játszik. Kérdem én, a Metallica nem dallamos? Akkor a „Nothing else matters” milyen, ha nem dallamos? Igaz az én olvasatomban két fajta zene létezik: a jó és a „na, ne, ez mi?” kategória. A jó zene sok stílust ölel fel, és vannak fokozatai (pl. „jó, de nincs most hozzá hangulatom”, „na ezt bárhol, bármikor”, stb…). Ezért nem ismerem az újfajta irányzatokat sem, mert az az infó, amire nincs szükségem.
Viszont, amit megtanultam, hogy a dobosok mit is hallanak a fejhallgatóban: a metronómot. Gyanítottam valami ilyesmit. De abban a fejhallgatóban azt is hallja, hogy játszik saját maga és a többiek? Mert végül is neki sem ártana tudnia…
A koncert után ballagunk hazafelé. Villamost váltunk a Blahán. De régen is futottunk villamos után! J Hazaérve konstatáljuk, nem vagyunk álmosak. Előkerül a pezsgő. Csak ez volt otthon. És művelt alkoholista módjára kortyolgatunk belőle. Néhányszor hisztizek Orsi japán-turista stílusa miatt: ha neki kell magáról fénykép, miért az én szemembe villan a vaku? Az alkohol megteszi a hatását, és elálmosodva az ágy fel baktatunk.
Másnap reggel az ébredés és a bőséges reggeli után pályára állítom Orsit, hogy hazamenjen. Csak tudnám, a pesti lányokat miért kell navigálni Pesten? Pakolok még kicsit, és küzdelmet folytatok a lehullott hajszálakkal. Az OK, hogy a hajhullás csak a padló állítja meg, de az nem lehet a szomszéd padlója? J Ha már megígértem tesómnak, felkeresem kedvenc felnőtt-legós áruházamat. Mondom, csak felkerestem, mert a kívánság-listáról nem sok minden fogyott. Hazaérve gondoltam megírom élményeimet. El is kezdtem annak rendje-módja szerint. Vele párhuzamosan egy vámpíros tárgykeresőt is. Ez utóbbi győzött, mert végig kellett rajta mennem, nem bírtam ki. Fél 10 körül meg már nincs ihlet… csak két NCIS zuhanyzással megszakítva, és aztán vár az ágy meg a másnapi munka…
Utóiratok Orsinak:
PS.1.: ezt megbeszéltük ugyan, de legyen itt is nyoma – Jut eszembe, a reggeli ivás nincs korán, ha hajnali fél 2 tájban pezsgőzés után fekszel le. J
PS.2.: Ne tessék a szerzőt zaklatni! Ha ígéretet tesz az írásra, azt meg is valósítja, csak tessék türelemmel kivárni. J Mint azt az EP 1. cikkben jeleztem, az ihlet nem jön csak úgy. Tudod, hogy engem a vámpírok minden formában eltérítenek (lásd. EP 2. cikk). Most éppen kézen fogták a tárgykereső játékot, és közös erővel csaptak le. J
Utóirat Mindenkinek:
Álljon itt a zenekar Chras into me c. számának hivatalos videója. Kicsit legyen meg a koncert-feeling. J
Az „itt” végül is a „Kedvenc videóim”-ban lett, mert máshogy nem tudtam összehozni. Az élvezeti értékét viszont nem veszíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése