6 - Julie & Julia

E

lköltöztem. Már egy hete. Még nem teljesen, hivatalosan, de megtörtént. Tesóm munkahelyén elég sűrű a következő néhány hét, így jobbnak láttuk a különválást. Végül is ugyebár van hova, és mindig csak halasztgattam. Egy 15 éves együttlevést nem lehet csak úgy felrúgni, kérem! Idő kell.

Persze, magunkhoz híven nem is tudunk elválni rendesen. A táncórái utáni nálam-alvása, az esti időjárás-jelentő beszélgetések megmaradnak. Ja, és ma is jön. Felcsábítottam. Nem volt nehéz.

Az utóbbi időben már egyébként is sok időt töltök fent, így annyira nem fura. A sok szabadidő (amit nem utazással töltök), kicsit igen, de nem unatkozom. A folyamatos küzdelem a padlón összegyűlő hajszálakkal azért elkeserít. Csak egyszer jutnék hozzá egy robot-porszívóhoz! Nem adnám el semmiért!

Egyébként is kézimunka szezon van! Ki is használom az időt rendesen. A szezon végére, ha nem is sikerül meghorgolni a tavaly elkezdett ágyterítőt, de legalább már rendes kinézete lehet. Csak elég film kell hozzá, ha már tv-m nincs. Ja, és ügyelni kell, hogy ne feliratos legyen. Mert a kettő együtt nem megy. Vagy felirat, vagy minta.

Így esett, hogy tegnap megnéztem a Julie & Julia című filmet. - Bocsi tesóm, majd veled is, persze! - Aranyos. Meril Streep játssza benne Julia Child-ot. (Hogy lehet valakit „gyerek”-nek hívni? Amerikaiak!) Anno olvastam, hogy Meril egyébként nem is tud főzni, de a film kedvéért mindent. Mondjuk annyira nem is feltűnő sem az, hogy nem tudott, sem az, hogy tanult. J A játékkal viszont semmi gond. Na, azt hiszem, hétfőn feltúrom a netet, hátha meg lehet szerezni az eredeti Julia Child könyvet. És akkor két legyet ütök egy csapásra: adunk az angol tanulásnak egy kis lendületet, a főzés meg a másik élvezet. (Főleg, ha sikerül, és nem úgy járok, mint a múltkor, amikor is két nap konyhai bénázás után úgy döntöttem, gyalog jövök haza a Nemzeti Színháztól. 6,1 km 1 óra 40 perc alatt. És legalább nem hajítottam ki a tepsimet a csukott ablakon.)

Ezen felbuzdulva ma kicsit másképp csináltam meg a sütőtökkrém-levest. Eredetileg a tököt szoktam puhára főzni, turmix, tejszín, só, bors és kész. Most viszont ott újítottam, hogy a tököt tegnap megsütöttem, ma reggel meg kikapartam a héjából. Igen ám, de akkor most hogy is legyünk a folyadékkal? Mert a turmixolás fázisa kimarad (pedig a botmixert is elővettem). Végül is azt hiszem jól sikerült megoldani: kellett egy kis víz, hogy lazítsa a pépet, de a tejszín adja a lényeget.

Már csak a nokedlit kell jól összehozni. Csak annyi „bajom” van vele, hogy gyakorlatlan vagyok, és kész. Ez tesóm privilégiuma. Igaz, már csináltam távfelügyelettel, és jó is lett, de most szakítok a hagyományokkal, és megpróbálom csak úgy szemre (a mérőkancsóm épp foglalt), elvégre anyukám rendszeresen úgy főz. Csak ragadt rám valami!

Egyébként régóta főzök, és ha csak nagyon nagy bakit nem követek el – azt is szerencsére ritkán - , még jól is. A bakik nagyobb része a nem jó receptleírásból szokott adódni. De ezt meg orvosoljuk, post-it a recepthez a módosításokról. Szóval a főzési zavaraim inkább abból adódnak, hogy a hagyományos magyar konyhát nem szoktam készíteni. Nővérem (=tesóm) jó pár évvel ezelőtt kért meg, hogy főzzek paprikás krumplit. Mondtam, ha elmondja, hogy kell, megcsinálom. Elmondta, meg lett, jó lett. Munkamegosztottunk az elején: ő csinálta a hagyományost, én a különlegest vagy pepecselőst. Azóta persze „átlátogatunk a másik térfelére”, de nekem a hagyományost kérdezgetnem kell. J De csak kérdezve tanul a gyerek, na!

Emlékszem a levesek voltak sokáig a főzés ismeretlen-bonyolult-kínai részei. Aztán tettem egy nagy felfedezést, hogy két fajta az alapszitu: 1. kevés olajon párolni, majd felönteni vízzel, ízesítők, és hagyni magára; 2. vízzel együtt mindent odatenni egyszerre. Ja, és a krémlevesek. Na az az első pillanattól nem volt kínai! Asszem, akkortól kezdtem nem félni a levesektől.

Nem kell megijedni, nem szándékozom gasztro-blogot írni. Olyat nagyon sokan csinálnak, és annyira nem is vagyok nagy szakács… De néha megosztom bakijaim és sikereim történetét.

Na megyek, kipróbálom a múltkor beszerzett tésztafőző betétemet….